Global Outreach Magyarország

Szabadulj a sörnyitótól!
Avagy mi is történt velünk a dági dombok között

Kettős honfoglalás történt, mivel pénteken délután két turnusban népesítettük be a kis falucskát, és jelenlétünkkel demográfiai változásokat is eredményeztünk, nem azért, mert indokolatlanul sokan voltunk, hanem, mert a dágiak voltak kevesen…

A szervezőbb csapat hamarabb ért ki gépkocsival, hogy előkészíthesse a terepet, valamint a szükséges felszerelést is kivigyék. Dani volt a sofőr, akinek irigylésre méltó sora lehetett, mivel három gráciával utazhatott együtt:) De azért a második brigádnak sem volt emléktelen az oda utazása, mert az Esztergom felé tartó vonatút során volt lehetőségünk egy velünk utazó hölgy véleményét meghallgatni a világ dolgairól, különös tekintettel a vonatközlekedés vonatkozását illetően. Hatan utaztunk együtt az elnök vezetésével, egyes poénjainkkal szórakoztatva a kedves utazó közönséget.

A lelkigyakorlat alkalmával már bebizonyosodott, hogy ez a dági helyszín mennyire remek. A mostani hétvége is megerősítette ezen tapasztalatunkat, mivel nagyon jól éreztük magunkat, amelyben az résztvevők lelkesedése, nyitottsága és humora mellett a hely hangulata is meghatározó lehet. Pénteken a „vén rókák” voltak jelen, hogy az egyik már vén rókává metamorfált alumnit idézzem. Még egy alig visszaérkezett alumni is megtisztelte jelenlétével a hétvégét. Köszönet érte, természetesen mindenki másnak is, aki rászánta magát és az idejét, hogy együtt legyen a majdan kiutazókkal és a többi géóssal.

Szombaton délelőtt megérkezett 3 kiutazó, akiket már nagyon vártunk és lélekben felkészültünk a fogadásukra. Először egy kis ismerkedés zajlott klassz játékok segítségével, aztán volt egy kis „pszichologizálás”, de erről inkább Sárit érdemes kérdezni, aki ennek a játéknak főszereplője lehetett – mellesleg Ágica akarta ezt játszani:) Oldottuk az ismeretlenségből esetlegesen adódó feszengést és gátakat, úgy érzem nagy sikerrel, mert a leplezetlen őszinteségünk az „újakból” is őszinteséget váltott ki. A délutáni frizbizés előtt még volt lehetőségünk az amerikai évről beszélni, élményekről, tapasztalatokról, kérdésekre válaszolni… Az ultimate frisbee meccset a titánok harcával tudnám párhuzamba állítani…:) Gigászi küzdelem folyt a csodálatos, festői szépségű dági labdarúgó pályán, amelytől nem messze szurkoló lovacskák követték nyomon a sportszerű zsírégetést.

Az utolsó vacsora végeztével megnéztük a Fireproof című filmet, amelyben az emberek közötti kapcsolatokban nélkülözhetetlen kommunikáció fontosságáról is szó esett, amely az Amerikában töltött évben is követendő példa lehet a kiutazóknak. Utána Fedezékbe! kellett vonulnunk, de közben valami váratlan dolog történt, és a három kiutazandó diák eltűnt. Beszámolójuk alapján elrabolták őket és a sötét éjszakában kellett visszatalálniuk szállásukra miközben a csillagos égbolt romantikus megvilágítása mellett kemény feladatokban álltak helyt – sikerrel. Erről alább egy írásos bizonyítékot is mellékelnénk. Szombatunkat is esti imával zártuk, ahol ki-ki feltárhatta háláját, örömét, gondolatait. Valamit ráébredhettünk, hogy mindnyájan are Part of the Family…

Vasárnap ébresztő és reggeli után közösen sétáltunk át a szentmisére, majd szolid ebédezés befejeztével összeszedtük magunkat és a sátorfánkat, hogy lassan hazainduljunk. De a 12 óra előtti percek nagy feszültségben teltek, mivel senki sem akart egyedül maradni…

Na, de miért is ez a címe a cikknek? Ha eddig lelkesen elolvastad, akkor most már illenék fényt derítenem erre a rejtélyre is. A hétvége folyamán egy sörnyitó, vagy más tájegységen: sörbontó :) sokszor középpontba került, mivel az volt a „játék”, hogy egymásnak kellett átadnunk, méghozzá akkor, amikor kettesben vagyunk. Akinél a hétvége lezártakor megtaláljuk, az az illető titokzatos büntetésben részesül…Ezért várta mindenki feszülten a déli harangszót, hogy kiderüljön. Csak egy valaki stresszelt, mert már nem tudta továbbadni…Azt azonban nem árulhatom el, hogy ki lett a győztes, és azt sem, hogy mi volt a jutalma. Ha érdekel, gyere el jövőre te is, talán megtudod…

A hazautazásról röviden: ez is legalább két turnusban történt…ez úton is bocsánatkérésem fejezem ki azok iránt, akik nem érték el a vonatot és még egy órát kellett várniuk a dorogi vasútállomáson, de gondolom az is legalább olyan jó hangulatban telt el, mint az egész hétvége…:)

Hálás szívvel köszönjük a hétvége szervezőinek lelkes munkájukat, ötleteiket, munkálkodásukat előtte, közben és utána is. Kötetlen együttlét – a célját betöltötte. Programok, étkek, minden a helyén volt. Azt hiszem szép emlékkel távozott mindenki.

A kiutazóknak sok sikert kívánunk, imával (is) gondolunk majd rájuk, és bármiben osztozunk velük – osztozunk veletek.

Gonda Sára, Kulin Réka és Jicsinszky Róbert alkotmánya:

Óda az „Alumíniumokhoz” :)

Vonattal mentünk a hétvégére,
Mert USÁ-ba mennénk jövőre.

Barátokat szerezni észbontó,
De vigyázz – nálad ne maradjon a sörbontó!

A végére már nagy a hajtás,
De aztán jön a várva-várt UTAZÁS!!!

Dani, Ági és Zsiga
Szervezik a kalandokat.

Domi, Domi, Tomi, Karcsi
Szeretnének lent lenni a Balcsin
De inkább itt vannak
És minket szórakoztatnak.

Heni, Viki és Klári,
A kaját nem restek megcsinálni.